Közeleg a tavasz, lassan beindulnak a munkák a szőlőben is. Ez a mi esetünkben sajnos, vagy nem sajnos, egyenlőre igen kis területre korlátozódik, a pince mögötti Ezerjó ültetvény 0,7 ha méretére. Mivel a szőlők már nem voltak fiatalok, a sortávok pedig csak a kézi művelésre adtak lehetőséget, ezért úgy döntöttem, hogy újratelepítjük a pincével szerzett "örökséget", idén tavasszal kivágásra kerülnek a tőkék. Az új telepítést egy kis területrendezéssel, tápanyag utánpótlással, idén ősszel, vagy 2010 tavasszal telepítjük újra Ezerjó fajtával, esetleg egy kis Rajnai Rizlinggel.

Egy kis terület, közvetlenül a pince mögötti pár sor csemegeszőlő megmarad, hogy amíg termőre nem fordul az új ültetvény, legyen egy kis csipegetni való. Ezen a részen van egyébként egy cseresznyefa és egy mandulafa is, mindkettő isteni terméssel ajándékoz meg minket minden évben. Ezt a kis rész szőlőt metszettük ma meg, és végre élvezhettük egy kicsit a napenergia jótékony hatásait is.

A hétvégi napsütést a kutyák is élvezték, pláne, mikor kiszabadultak a kertből a szokásos napi sétájukra (igazából ezalatt a "séta" alatt lenyomnak egy félmaratont) az erdőbe. Egyébként nem csak a kutyákat, az embert is, mintha kicserélték volna a hosszú szürke hetek, hónapok után, végre újra napsütésben  sétálhattunk egy szál pulóverben.

A kutyák kifárasztására azért is volt szükség, mert estére rég nem látott vendégeket vártunk. Borász barátaim, régi kolesz- és évfolyamtársak jöttek hozzánk, akikkel mostanában egyre ritkábban találkoztunk. Mindegyikük ismerős lehet a borfogyasztóknak, Lamport Józsi balatoni srác, de elszakadva az otthontól, először Budafokon dolgozott a Hungarovinnél, most pedig a Thummerer Pincészet oszlopos tagja. Majoros Tamás tokaji születésű (bátyja, Laci a Tokajikumot erősítette mostanáig), több borkereskedésnél is dolgozott, megfordult a Füleky Pincészetnél is, most pedig a Lekkerlandnál (benzinkutakhoz szállítanak mindenféle terméket) húzza az igát. Puklus Csabi szintén tokaji, a saját családi birtokot erősíti, és végül, de nem utolsó sorban Varga Árpi, aki Izsákon, a Gedeon dűlő "lankáin" bizonyítja, hogy az Alföldön is lehet minőséget termelni. Az este nagyon jól sikerült, mintha csak tegnap találkoztunk volna, egymás szavába vágva soroltuk a véget nem érő sztorikat a sulis évekből. (Akár hónapokig is napi témákat adhatna a blognak az a rengeteg vicces történet, ami velünk megesett, még az is lehet, hogy egyet-kettőt megosztok majd Veletek is). Persze mindenki hozott néhány palackot a saját termésből, így aztán boroknak nem voltunk híján  (ami mondjuk itthon ritkán esik meg) :) Ráadásul a múlt hétvégén a Juniboros társaság látogatott meg minket Móron (erről majd később mesélek), ahol rengeteg ajándék bort kaptam az ifjú kollégáktól, így most itthon elég nagy volt a választék.  Jó sok bort kibontottunk, egyet-kettőt meg is hagytunk néhány pohár kitöltése után, de a többség elfogyott. Szóval annyira jó hangulatban telt az este, hogy megbeszéltük, folytatni fogjuk a találkozókat, akár egy nagyobb összejövetellel is a régi sulistársakkal. A kutyák is jól bírták az estét, csak a végén kezdtek el "kunyizni" az asztal sarkánál.

A következő hetekben rengeteg érdekes dolog fog történni, egy csomó kóstolón, borversenyen fogok részt venni, több utazás is előttem van, csoportok jelentkeztek be a pincébe, egyre sűrűsödik a naptár. Holnap Móron leszek a pincében, egy kicsit a borokkal foglalkozom, szerdán a Kerttrade szervezésében egy bentonit előadáson veszek részt, csütörtöktől pedig indul a WSET tanfolyam, ami 2x3 napos borismereti képzés lesz, angol vizsgával a végén. Ezt a képzést már régóta terveztem, remélem a várakozásoknak megfelelően érdekes és hasznos lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.